Idei tavaszköszöntő koncertünk számos különlegességet tartogatott azok számára, akik ellátogattak hangversenyünkre. Sem újdonságból, sem váratlan fordulatból nem volt hiány…

Megújult repertoárunk: Scheer Uwe – Ich, Paulus, narr c. művével, Rupert Bergmann rendkívüli énekével, melynek ősbemutatóját hallhatta a közönség; valamint zenekarunk új tagot köszöntött Horeczki Emma személyében. Ami pedig a meglepetést illeti, abban nem csak közönségünknek volt része, hanem művészeti vezetőnknek, Scheer Uwenak is, aki mit sem sejtett abból, hogy az estén kizárólag az ő tollából származó művek fognak felcsendülni. Ez volt az ajándékunk számára 50. születésnapja és kőszegi munkásságának 15. jubileuma alkalmából. A koncert egy verses mese mentén haladt, melynek szövegét Scheer Bernadett és Volcsányi Veronika írta, s melyet az alábbi linken el is olvashatnak: konferáló szöveg

A rendhagyó hangverseny megvalósításában hatalmas segítségünkre volt a somorjai Harmonia Classica kamarazenekar, akik cinkostársainkként megtanulták Uwe darabjait és a teljes hangverseny alatt együtt zenéltek velünk, olyan nagyzenekari hangzást téve ezzel lehetővé, mely igazán méltó volt az alkalomhoz. Koncertünkön közreműködött még Domsitz Erika (zongora) Lamp Tamás (ütő), Mayer József (nagybőgő), Scheer Félix Dominik (vadászkürt), az Árpád-házi Szent Margit Általános Iskola tanulói (ének, gitár, zongora, valamint hegedűs növendékek is).

Ilyen koncertre nem volt még példa a zenekar életében. Két repertoárt gyakorolni párhuzamosan a próbák során – az egyiket művészeti vezetőnk tudta nélkül, titokban –, valamint a meglepetés-koncert minden részletét megtervezni és kivitelezni, bizony nem volt piskóta. Nem úgy, mint Uwe születésnapi tortája, melyet Rajczi Lili Emma hegedűsünk készített a jeles alkalomra! A műalkotás az utolsó zeneszám alatt érkezett meg a lovagterembe, vastaps kíséretében. A közönség és a zenészek egyaránt csodájára jártak a gyönyörű, személyre szabott édességnek. A meglepetés tehát jól sült el – a torta pedig jól sült meg, hiszen egy morzsa, nem sok, annyi sem maradt belőle!

S hogy milyen volt a hangverseny egy, a közönségben ülő zenész szemszögéből? Árvayné Nezvald Anett elismerő szavait idézzük a következőkben:

„Kedves Betti, Uwe, Kőszegi Vonósok!

A tegnapi koncerten Veletek együtt izgultam, Veletek örültem! Talán csak mi – akik magunk is műveljük – tudjuk igazán, mit jelent egy ilyen ünnepi koncert kitalálása, megszervezése, egyeztetések sorozata, próbafolyamat, maga a koncert körüli tennivalók, hogy minden rendben legyen, na meg plusz a közönségszervezés…!

Remélem tudjátok, hogy rendkívüli, amit csináltok!!! 

Bátran álmodtok egy nagyot, és aztán időt, energiát nem sajnálva kapaszkodtok össze a zene szeretete által összekötve. És ez érződik az egészen! Az alázat, az egymás támogatása, az összetartás, az igyekezet, az adni akarás!!! Nagyon jó volt ezt látni most újra, ezen a különleges születésnapi koncerten kívülről is, közönségként, aki nagyon büszke Rátok! Példák vagytok!

Bravo, bravissimo!”

[Diavetítés indítása]

Fotók: Pivonka Krisztina, Proks László

Akárcsak a tücsök La Fontaine meséjében, mi is zenében gazdag nyarat tudhatunk magunk mögött. A számos TérZene koncert mellett a kőszegi Ostromnapokon hallhatott minket közönségünk; augusztus 20-án pedig Kőszeg testvérvárosában, Mödlingben adtunk koncertet magyar, azon belül is főként kőszegi kötődésű zeneszerzők műveiből.

Mi azonban – tücsök barátunkkal ellentétben – a nyár elmúltával sem tétlenkedünk: már hagyományos őszi hangversenyünkre készülünk: találkozunk szeptember 30-án, a zene világnapjának előestéjén!

Fotók: Koltay Árpád

2023. április 23-án, 9 év után újra együtt zenéltünk a Pintér Róbert által vezetett, szombathelyi Isis Big Banddel. Zenekarunk már többször megmutatta sokszínűségét, ez a koncert pedig újabb bizonyíték volt arra, hogy a komolyzenei műfaj mellett otthonosan mozgunk a pop, a rock és a swing világában is. Szeretjük a kihívásokat, szeretjük a műfajokon átívelő együttműködéseket, és különösen szeretünk örömzenélni. Márpedig ez a koncertshow nem csak a közönségnek, de minden egyes zenésznek, táncosnak és énekesnek is hatalmas élményt nyújtott. Hálásak vagyunk, hogy a részesei lehettünk!

Fotók: Büki László

További képek és a Vaskarika beszámolója a koncertről:

Vaskarika – Robbie robbant az AGORA-ban! – Robbie Williams koncertshow az Isis Big Banddel

A szeszélyes áprilisi időjárás és bolondok napja apropóján vidám hangulatú, bolondos dallamokkal tarkított koncertet adtunk a hivatalosan még zárva tartó, de a kultúra előtt kapuit mégiscsak kitáró Jurisics-vár lovagtermében. A teltházas hangverseny a különböző korú és zenei beállítottságú hallgatóságnak kivétel nélkül felhőtlen jókedvet és szórakozást nyújtott. S hogy mi a helyzet a koncertet adó zenészekkel? Kukkantsanak be a kulisszák mögé, ők hogy élték meg ezt a zenei kavalkádot!

Johann Wilhelm Ganglberger: Der Teddybär

Ebben a kedves darabban Kalmárné Asbóth Zsuzsanna fagottjátékával nem volt nehéz képzeletben egy plüssmaci bőrébe bújni. Ezzel a kis szeretnivaló brummogóval kalandozhattunk a koncert első műsorszámában. Szólistánk elbűvölő személyisége már az első közös próba során bebizonyította, hogy legalább olyan szeretetreméltó ő maga is, mint az általa megformált karakter.

Richard Rogers: A muzsika hangjából „Dó-Ré-Mi”, valamint Wolf Péter: Vuk dala

E két dal különleges színfoltja volt hangversenyünknek. Az Árpádházi Szent Margit Általános Iskola kórusa már az adventi hangversenyünkön is elvarázsolta a közönséget – és persze minket is –, így nagy örömünkre szolgált, hogy újfent közreműködtek koncertünkön, még több mosolyt és jókedvet csempészve műsorunkba. A Dó-ré-mi során még a közönséget is megénekeltették, akik lelkesen szolmizáltak a gyerekekkel. Nagy önuralmat igényelt, hogy ne tegyük le a hangszert, s szólamaink helyett inkább mi is inkább szolmizáljunk. 🙂

Carl Reinecke: Kindersinfonie op. 239

A gyerekszimfónia hangzásvilága a nagycsaládosok számára igencsak ismerősen csenghetett. Ugyanis elég hasonlóan szól az is, amikor a gyerekek rögtönzött hangszereken próbálnak komolyan muzsikálni, de csak éktelen lármát csapnak. Hogy kik jelenítették meg koncertünkön ezeket a gyerekeket? A kisdobnál helyet foglaló Lamp Tamás hallását fiai veszélyeztették kétoldalról: Kornél trombitával, míg Olivér kereplővel és üvegharanggal. Maurer Ildikó a csalogány szerepébe bújt, Sulzmann Franz és Varga Ádám száncsengőszólamot játszott, Leidenfrost Kurt pedig egy szokatlan hangszert, a teástálcát szólaltatta meg. Az első darabban megismert kedves mackónk is nagy változáson ment keresztül: kakukként tért vissza; Ukszta Erika tanárnő pedig zongorán csillogtatta meg tudását. Ez volt ám csak az igazi muzsikavalkád!

Antonín Rázek: Katzenständchen – Macskaszerenád

A zenekar hölgy tagjai cicafület öltve az említett házikedvenccé alakultak ebben a darabban, hogy még jobban átélhessék és megmutathassák, milyen „nehéz” is a macskák sorsa. Hallhattuk a szőrös jószágok keserves nyávogását, amikor szerintük már itt az ebédidő. Elképzelhettük milyen, amikor egy szép napsütéses napon az udvaron macskamenta-mámorban hempergőző cicák nyugalmát megzavarja a szomszéd kutya ugatása, vagy amikor szeretetre éhesen dörgölőznek a lábunkhoz egy kis figyelemre vágyva.

Peter Breiner: Beatles go Baroque, Beatles Concerto grosso II. Vivaldi stílusában

A Beatles-t szeretjük. Vivaldit is szeretjük. Mi rossz sülhet ki abból, ha a kettőt összegyúrjuk? Breiner művében választ kapunk a kérdésre. Antonio Vivaldi ismert dallamait és a Beatles slágereit ötvözve, Scheer Uwe fantasztikus szólójával egyszerre két korszak zenéjébe kaphattunk betekintést. Mivel azonban nem sikerült dűlőre jutnunk azon dilemma kapcsán, hogy rizsporos paróka vagy gombafrizura legyen a hajviselet e darab során, az előző műsorszám jelmeze, a cicafülek helyére végül nem került semmi…

Louis Laporte – Intermede-Pizzicato

Minekután éneklésből és szolmizálásból jelesre vizsgázott, a ráadás műsorszámból sem maradhatott ki közönségünk. Míg a zenészeknek az ujjbegyeik kapták a főszerepet – pengetős darab lévén –, a hallgatóságnak a tenyereiket kellett bevetniük: tapsolás formájában. Vajon mi lehetett a szerző célja e darab megírásakor? A közönség bevonása a produkcióba, még több szórakozást biztosítva? Vagy a hallgatóság kezeinek bemelegítése, hogy jó hangos vastapsot adhassanak a műsorszám után? Akármelyik is volt az eredeti célkitűzés, koncertünkön mind a kettő sikeresen megvalósult!

A beszámolót készítette: Volcsányi Veronika és Tóth Flóra. Fényképek: Kőszegi Várszínház.

Hagyományos őszi hangversenyünket október 1-jén, a zene világnapján tartottuk, így méltóképpen tudtuk megünnepelni e neves napot. A felcsendült művek időutazásra vitték a megjelenteket:

• Farkas Ferenc műve, bár ő maga nem abban a korban élt, a 16. századi zene világába varázsolt minket, különféle reneszánsz táncok dallamával.
• Továbbvándoroltunk a barokk korba, melynek két leghíresebb zeneszerzőjének műveit szólaltattuk meg. Antonio Vivaldi – eredetileg lantra íródott, ám most mandolinon előadott – koncertjének fülbemászó dallama és a hangszer különleges hangzása nem mindennapi élményt nyújtott. A szólista, Farkas László remek játéka a közönségre is nagy hatással volt.
• J. S. Bach versenyműve következett, melyben a három hegedűszólót Rajczi Lili Emma, Tóth Flóra és Volcsányi Veronika játszották. A következőkben hármuk gondolatait olvashatják az életre szóló élményről.

„Régi vágyunk teljesült azzal, hogy színpadra vihettük a hármasversenyt, hiszen Bach zenéjét nagyon szeretjük, ez a darab pedig különösen a szívünkhöz nőtt. A felkészülés során számtalan zenélésben gazdag, vidám órát töltöttünk négyesben koncertmesterünkkel, Scheer Bernadettel, aki szakmai hozzáértésével és energikus személyiségével a legjobbat hozta ki belőlünk. Ezen alkalmakon nem csak zenei tudásunkat fejlesztettük, de jobban meg is ismertük egymást, a zenekari próbákon is túlnyúló kötelék alakult ki köztünk – barátok lettünk. A rengeteg közös gyakorlás, beszélgetés, nevetés összekovácsolt minket, így a koncerten is teljes összhangban tudtuk továbbadni a közönségnek a zenében rejlő érzelmeket, a mű mondanivalóját, és amit számunkra jelent ez a muzsika.

Hálásak vagyunk zenésztársainknak is, akik teljes figyelemmel és összhangban játszottak velünk, és segítettek minket abban, hogy megvalósítsuk a mű kínálta lehetőségeket. Köszönjük!”

• Ráadásként Weiner Leó Rókatánca csendült fel, mely régóta része a zenekar repertoárjának. A jól ismert mű előadása igazi, felszabadult örömzenélés volt, amely remekül reprezentálja, milyen boldogságforrást jelent a zenekari játék.

[Diavetítés indítása]

A képeket Kámán Zoltán készítette

Izgalmas kalandra indultunk augusztus 20-án reggel Kárpáti Sándor zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából. A Kőszegi Kerékpáros Egyesület vezetésével egy vállalkozó szellemű csapat két keréken indult el Sopronba, Kárpáti Sándor – a zene melletti – másik szenvedélyének, a biciklizésnek állítva emléket. Rajtpisztoly helyett két Kárpáti mű eljátszásával indítottuk őket útnak a kőszegi városháza elől, így a kerékpárosok a jubiláló zeneszerző dallamainak visszhangját vihették magukkal útravalónak. Ebéddel Doborjánban, Liszt Ferenc szülőfalujában láttuk el a jókedvű csapatot, ahonnan Liszt szülőházának megtekintése után, testi és szellemi táplálék által új erőre kapva folytathatták útjukat.

Sopronban csodálatos hely várt ránk: a gyönyörűen felújított Kárpáti Malom. Az épületegyüttesben nem csak a malmot, hanem a zeneszerző ingóságaival – bútoraival, zongorájával – felszerelt emlékszobát is megtekinthettük. A helyszín hatására életre kelt a Kárpáti Sándor által „ott felejtett” érzelmek, gondolatok, történetek és ihlet egysége, melyet a hallgató vagy a zenész sokszor csak képzelete segítségével élhet meg. Nekünk megadatott, hogy olyan környezetben szólaltassuk meg a zeneszerző gondolatait, ahol azok születtek. Mindez elősegítette, hogy azonosulni tudjunk a szerzővel, mely által a közönség is mélyebb élményhez jutott. Az időjárás tréfája csak még meghittebbé tette a hangversenyt: az előadás előtti főpróbánkat megszakította az eső, így koncertünket az udvar helyett a malomban tartottuk meg. Ennél alkalmasabb helyszínen nem is játszhattunk volna az új kenyér ünnepén. A közönség a tér lehetőségeit kihasználva körülölelt bennünket – bensőséges, hangulatos és felettébb emlékezetes élményben volt része zenésznek és hallgatónak egyaránt.

A beszámolót készítette: Rajczi Lili Emma, Volcsányi Veronika és Tóth Flóra, fényképek: Velky Mirtill

Velky Mirtill fényképei:

Fogadjátok sok szeretettel Volcsányi Veronika zenésztársunk beszámolóját az április 9-i napról:

Dióhéj koncert

Mindig jó érzés ízelítőt adni a gyerekeknek az aktuális koncertjeinkből és ez most különleges alkalom volt, mivel együtt játszhatunk a „mi gyerekeinkkel”, a Tücskökkel. Láthattuk, hogy milyen sokat fejlődtek az utolsó közös fellépés óta és ők is büszkén álltak be közénk muzsikálni. A közönségből is előrejöttek a kicsik, masíroztak az indulóra és táncoltak a menüettre, vidám élmény volt mindenkinek.

Esti koncert

Pergolesi: Stabat Mater
Nagy kihívás másik együttessel együtt zenélni, ez most is így volt a kórussal. Mindkét csapat az egyéni próbákon gyakorolja a saját részét, de szombat este a részek összeálltak egy egésszé és „csodát tettünk”. A mű hosszú és fárasztó végig játszani, de varázslatos lett a végeredmény és ez megért minden fáradozást.

Bach: C-moll hegedű-oboa koncert
Nagyszerű mű és már nagyon vártuk, hogy végre előadhassuk. Egy szólistát kísérni nem kis feladat, főleg, ha egy példaképünk áll a zenekar elé. Igyekeztünk helyt állni és méltón segíteni szólistáinkat, hogy bemutathassák Bach eme csodás darabját.

Piazzola: Milonga del ángel
Amikor megkapjuk Piazzolla egy-egy darabját és először eljátsszuk a próbán, mindig vegyes érzelmekkel fogadjuk. De minél többször játsszuk, annál jobban megszeretjük, mert igaz, hogy nem mindennapi hangzásuk van, de mindig találunk bennük izgalmas dolgokat. Így volt ez a mostani művekkel is, első hallásra furcsák voltak, de végül jött a „szerelem”.

A „Zenélő ékszerdoboz” a Kőszegi Vonósok 25. jubileuma alkalmából készült, ezzel is ünnepelve a zenekar negyed évszázados fennállását. A CD-n egytől-egyig olyan kőszegi kötődésű szerzők tollából származó dallamok szerepelnek, melyekről ez a világon az első felvétel!

Szeretettel várjuk a CD iránt érdeklődők jelzését a koszeg.strings@gmail.com e-mail-címre, valamint a december 12-ei hangversenyünkön is kapható lesz a hanganyag.

2021. november 5-én a Királyi Városnapon két megtiszteltetés is ért minket.
A Kőszegi Vonósok Művészeti Egyesület Pro Communitate díjban részesült:
„Kőszeg komolyzenei életének negyedszázados szervezéséért és fejlesztéséért, a vonószene színpadra viteléért és megszerettetéséért, a zenészek közösségéért és a közönségért végzett szolgálatért, a város kulturális életének gazdagításáért.”

Külön büszkeség, hogy hangversenymesterünk, Scheer Bernadett, és művészeti vezetőnk, Scheer Uwe átvehette Kőszeg Város Európai Kapcsolataiért kitüntetést:
„Kőszeg komolyzenei életének és kapcsolatrendszerének országhatárokon átívelő kiterjesztéséért, a város nemzetközi kulturális kapcsolatainak építéséért, Kőszeg határmenti kulturális vonzásának erősítéséért. Kőszeg városáért, a nemzetközi kapcsolatokért, a komolyzene felvirágoztatásáért végzett önzetlen, állhatatos és fáradhatatlan munkájukért.”

Fogadjátok sok szeretettel Tóth Flóra írását, amely a 25. jubileumi hangversenyünkön hangzott el és amely remekül összefoglalja milyen is a Kőszegi Vonósoknál zenekari tagnak lenni!

„Kedves Közönségünk!

A zenekar kezdeti időszakába való betekintés után én most arról szeretnék beszélni, hogy mi történt velünk az elmúlt néhány évben, és hogy milyen is Kőszegi Vonósnak lenni.
Először is, amatőr zenekarban játszani a legjobb dolog a világon – és itt az amatőr szó a legkevésbé sem pejoratív értelemben szerepel. A wikiszótár szerint ugyan az amatőr „hiányos szakértelmű személy, aki bizonyos tevékenységek területén részleges ismeretekkel rendelkezik”, a szó eredeti jelentése azonban nem ez. A francia „amateur” szó jelentése szerető, kedvelő, tehát a műkedvelő embert kell alatta érteni, aki kedvtelésből űz valamilyen tevékenységet. Ilyen értelemben vagyunk mi is amatőrök: többségünknek nem szakmája a zene, egyszerűen csak szeretjük művelni. Megérkezni péntek esténként a próbára, és kikapcsolni – nem foglalkozni azzal, hogy mi történt a héten, és mi minden tennivalónk lesz a következőn. Kézbe venni a hangszerünket, belemerülni a kottába, élvezni a zenét és egymás társaságát, és két órán át csak a hobbinkkal foglalkozni a munkánk vagy a tanulmányaink helyett – ilyen örömteli az amatőr zenész-lét.

Zenekari tagnak azért is nagyszerű lenni, mert számunkra a zeneiskola befejeztével nem szűnik meg a zenei oktatás. Hétről hétre fejlődünk, amit Betti és Uwe többek közt azzal biztosít, hogy néha olyan darabokat tesznek le elénk, hogy a patika padlójáról kaparjuk fel az állunk. De hiába hisszük, hogy ez már meghaladja a képességeinket, ők minden tapasztalatukat, technikájukat, trükkjüket bevetve végül mindig megtanítanak eljátszani az eljátszhatatlant.