A szeszélyes áprilisi időjárás és bolondok napja apropóján vidám hangulatú, bolondos dallamokkal tarkított koncertet adtunk a hivatalosan még zárva tartó, de a kultúra előtt kapuit mégiscsak kitáró Jurisics-vár lovagtermében. A teltházas hangverseny a különböző korú és zenei beállítottságú hallgatóságnak kivétel nélkül felhőtlen jókedvet és szórakozást nyújtott. S hogy mi a helyzet a koncertet adó zenészekkel? Kukkantsanak be a kulisszák mögé, ők hogy élték meg ezt a zenei kavalkádot!

Johann Wilhelm Ganglberger: Der Teddybär

Ebben a kedves darabban Kalmárné Asbóth Zsuzsanna fagottjátékával nem volt nehéz képzeletben egy plüssmaci bőrébe bújni. Ezzel a kis szeretnivaló brummogóval kalandozhattunk a koncert első műsorszámában. Szólistánk elbűvölő személyisége már az első közös próba során bebizonyította, hogy legalább olyan szeretetreméltó ő maga is, mint az általa megformált karakter.

Richard Rogers: A muzsika hangjából „Dó-Ré-Mi”, valamint Wolf Péter: Vuk dala

E két dal különleges színfoltja volt hangversenyünknek. Az Árpádházi Szent Margit Általános Iskola kórusa már az adventi hangversenyünkön is elvarázsolta a közönséget – és persze minket is –, így nagy örömünkre szolgált, hogy újfent közreműködtek koncertünkön, még több mosolyt és jókedvet csempészve műsorunkba. A Dó-ré-mi során még a közönséget is megénekeltették, akik lelkesen szolmizáltak a gyerekekkel. Nagy önuralmat igényelt, hogy ne tegyük le a hangszert, s szólamaink helyett inkább mi is inkább szolmizáljunk. 🙂

Carl Reinecke: Kindersinfonie op. 239

A gyerekszimfónia hangzásvilága a nagycsaládosok számára igencsak ismerősen csenghetett. Ugyanis elég hasonlóan szól az is, amikor a gyerekek rögtönzött hangszereken próbálnak komolyan muzsikálni, de csak éktelen lármát csapnak. Hogy kik jelenítették meg koncertünkön ezeket a gyerekeket? A kisdobnál helyet foglaló Lamp Tamás hallását fiai veszélyeztették kétoldalról: Kornél trombitával, míg Olivér kereplővel és üvegharanggal. Maurer Ildikó a csalogány szerepébe bújt, Sulzmann Franz és Varga Ádám száncsengőszólamot játszott, Leidenfrost Kurt pedig egy szokatlan hangszert, a teástálcát szólaltatta meg. Az első darabban megismert kedves mackónk is nagy változáson ment keresztül: kakukként tért vissza; Ukszta Erika tanárnő pedig zongorán csillogtatta meg tudását. Ez volt ám csak az igazi muzsikavalkád!

Antonín Rázek: Katzenständchen – Macskaszerenád

A zenekar hölgy tagjai cicafület öltve az említett házikedvenccé alakultak ebben a darabban, hogy még jobban átélhessék és megmutathassák, milyen „nehéz” is a macskák sorsa. Hallhattuk a szőrös jószágok keserves nyávogását, amikor szerintük már itt az ebédidő. Elképzelhettük milyen, amikor egy szép napsütéses napon az udvaron macskamenta-mámorban hempergőző cicák nyugalmát megzavarja a szomszéd kutya ugatása, vagy amikor szeretetre éhesen dörgölőznek a lábunkhoz egy kis figyelemre vágyva.

Peter Breiner: Beatles go Baroque, Beatles Concerto grosso II. Vivaldi stílusában

A Beatles-t szeretjük. Vivaldit is szeretjük. Mi rossz sülhet ki abból, ha a kettőt összegyúrjuk? Breiner művében választ kapunk a kérdésre. Antonio Vivaldi ismert dallamait és a Beatles slágereit ötvözve, Scheer Uwe fantasztikus szólójával egyszerre két korszak zenéjébe kaphattunk betekintést. Mivel azonban nem sikerült dűlőre jutnunk azon dilemma kapcsán, hogy rizsporos paróka vagy gombafrizura legyen a hajviselet e darab során, az előző műsorszám jelmeze, a cicafülek helyére végül nem került semmi…

Louis Laporte – Intermede-Pizzicato

Minekután éneklésből és szolmizálásból jelesre vizsgázott, a ráadás műsorszámból sem maradhatott ki közönségünk. Míg a zenészeknek az ujjbegyeik kapták a főszerepet – pengetős darab lévén –, a hallgatóságnak a tenyereiket kellett bevetniük: tapsolás formájában. Vajon mi lehetett a szerző célja e darab megírásakor? A közönség bevonása a produkcióba, még több szórakozást biztosítva? Vagy a hallgatóság kezeinek bemelegítése, hogy jó hangos vastapsot adhassanak a műsorszám után? Akármelyik is volt az eredeti célkitűzés, koncertünkön mind a kettő sikeresen megvalósult!

A beszámolót készítette: Volcsányi Veronika és Tóth Flóra. Fényképek: Kőszegi Várszínház.

Hagyományos őszi hangversenyünket október 1-jén, a zene világnapján tartottuk, így méltóképpen tudtuk megünnepelni e neves napot. A felcsendült művek időutazásra vitték a megjelenteket:

• Farkas Ferenc műve, bár ő maga nem abban a korban élt, a 16. századi zene világába varázsolt minket, különféle reneszánsz táncok dallamával.
• Továbbvándoroltunk a barokk korba, melynek két leghíresebb zeneszerzőjének műveit szólaltattuk meg. Antonio Vivaldi – eredetileg lantra íródott, ám most mandolinon előadott – koncertjének fülbemászó dallama és a hangszer különleges hangzása nem mindennapi élményt nyújtott. A szólista, Farkas László remek játéka a közönségre is nagy hatással volt.
• J. S. Bach versenyműve következett, melyben a három hegedűszólót Rajczi Lili Emma, Tóth Flóra és Volcsányi Veronika játszották. A következőkben hármuk gondolatait olvashatják az életre szóló élményről.

„Régi vágyunk teljesült azzal, hogy színpadra vihettük a hármasversenyt, hiszen Bach zenéjét nagyon szeretjük, ez a darab pedig különösen a szívünkhöz nőtt. A felkészülés során számtalan zenélésben gazdag, vidám órát töltöttünk négyesben koncertmesterünkkel, Scheer Bernadettel, aki szakmai hozzáértésével és energikus személyiségével a legjobbat hozta ki belőlünk. Ezen alkalmakon nem csak zenei tudásunkat fejlesztettük, de jobban meg is ismertük egymást, a zenekari próbákon is túlnyúló kötelék alakult ki köztünk – barátok lettünk. A rengeteg közös gyakorlás, beszélgetés, nevetés összekovácsolt minket, így a koncerten is teljes összhangban tudtuk továbbadni a közönségnek a zenében rejlő érzelmeket, a mű mondanivalóját, és amit számunkra jelent ez a muzsika.

Hálásak vagyunk zenésztársainknak is, akik teljes figyelemmel és összhangban játszottak velünk, és segítettek minket abban, hogy megvalósítsuk a mű kínálta lehetőségeket. Köszönjük!”

• Ráadásként Weiner Leó Rókatánca csendült fel, mely régóta része a zenekar repertoárjának. A jól ismert mű előadása igazi, felszabadult örömzenélés volt, amely remekül reprezentálja, milyen boldogságforrást jelent a zenekari játék.

[Diavetítés indítása]

A képeket Kámán Zoltán készítette

Izgalmas kalandra indultunk augusztus 20-án reggel Kárpáti Sándor zeneszerző születésének 150. évfordulója alkalmából. A Kőszegi Kerékpáros Egyesület vezetésével egy vállalkozó szellemű csapat két keréken indult el Sopronba, Kárpáti Sándor – a zene melletti – másik szenvedélyének, a biciklizésnek állítva emléket. Rajtpisztoly helyett két Kárpáti mű eljátszásával indítottuk őket útnak a kőszegi városháza elől, így a kerékpárosok a jubiláló zeneszerző dallamainak visszhangját vihették magukkal útravalónak. Ebéddel Doborjánban, Liszt Ferenc szülőfalujában láttuk el a jókedvű csapatot, ahonnan Liszt szülőházának megtekintése után, testi és szellemi táplálék által új erőre kapva folytathatták útjukat.

Sopronban csodálatos hely várt ránk: a gyönyörűen felújított Kárpáti Malom. Az épületegyüttesben nem csak a malmot, hanem a zeneszerző ingóságaival – bútoraival, zongorájával – felszerelt emlékszobát is megtekinthettük. A helyszín hatására életre kelt a Kárpáti Sándor által „ott felejtett” érzelmek, gondolatok, történetek és ihlet egysége, melyet a hallgató vagy a zenész sokszor csak képzelete segítségével élhet meg. Nekünk megadatott, hogy olyan környezetben szólaltassuk meg a zeneszerző gondolatait, ahol azok születtek. Mindez elősegítette, hogy azonosulni tudjunk a szerzővel, mely által a közönség is mélyebb élményhez jutott. Az időjárás tréfája csak még meghittebbé tette a hangversenyt: az előadás előtti főpróbánkat megszakította az eső, így koncertünket az udvar helyett a malomban tartottuk meg. Ennél alkalmasabb helyszínen nem is játszhattunk volna az új kenyér ünnepén. A közönség a tér lehetőségeit kihasználva körülölelt bennünket – bensőséges, hangulatos és felettébb emlékezetes élményben volt része zenésznek és hallgatónak egyaránt.

A beszámolót készítette: Rajczi Lili Emma, Volcsányi Veronika és Tóth Flóra, fényképek: Velky Mirtill

Velky Mirtill fényképei: