Fogadjátok sok szeretettel Tóth Flóra írását, amely a 25. jubileumi hangversenyünkön hangzott el és amely remekül összefoglalja milyen is a Kőszegi Vonósoknál zenekari tagnak lenni!
„Kedves Közönségünk!
A zenekar kezdeti időszakába való betekintés után én most arról szeretnék beszélni, hogy mi történt velünk az elmúlt néhány évben, és hogy milyen is Kőszegi Vonósnak lenni.
Először is, amatőr zenekarban játszani a legjobb dolog a világon – és itt az amatőr szó a legkevésbé sem pejoratív értelemben szerepel. A wikiszótár szerint ugyan az amatőr „hiányos szakértelmű személy, aki bizonyos tevékenységek területén részleges ismeretekkel rendelkezik”, a szó eredeti jelentése azonban nem ez. A francia „amateur” szó jelentése szerető, kedvelő, tehát a műkedvelő embert kell alatta érteni, aki kedvtelésből űz valamilyen tevékenységet. Ilyen értelemben vagyunk mi is amatőrök: többségünknek nem szakmája a zene, egyszerűen csak szeretjük művelni. Megérkezni péntek esténként a próbára, és kikapcsolni – nem foglalkozni azzal, hogy mi történt a héten, és mi minden tennivalónk lesz a következőn. Kézbe venni a hangszerünket, belemerülni a kottába, élvezni a zenét és egymás társaságát, és két órán át csak a hobbinkkal foglalkozni a munkánk vagy a tanulmányaink helyett – ilyen örömteli az amatőr zenész-lét.
Zenekari tagnak azért is nagyszerű lenni, mert számunkra a zeneiskola befejeztével nem szűnik meg a zenei oktatás. Hétről hétre fejlődünk, amit Betti és Uwe többek közt azzal biztosít, hogy néha olyan darabokat tesznek le elénk, hogy a patika padlójáról kaparjuk fel az állunk. De hiába hisszük, hogy ez már meghaladja a képességeinket, ők minden tapasztalatukat, technikájukat, trükkjüket bevetve végül mindig megtanítanak eljátszani az eljátszhatatlant.
You must be logged in to post a comment.