2025. május 31-én, a tavasz utolsó és a nyár első pillanatai között egy sokszínű, stílusokon átívelő koncerttel köszöntöttük az új évszak közeledtét. A hangverseny programja a zene segítségével vezetett végig ezen időszak hangulati és érzelmi rétegein – a barokktól a XX. századi magyar zenéig, az európai klasszikától a dél-amerikai szenvedélyig.
Farkas Ferenc születésének 120. évfordulója alkalmából a Piccola musica di concerto előadásával tisztelegtünk a zeneszerző munkássága előtt. A mű a neoklasszikus stílus eleganciáját és áttetszőségét hordozza: tiszta formák, finom ellenpont, játékos hangvétel. Ez a „kis koncertzene” nem monumentális, de annál gazdagabb zenei ötletekben, ezáltal könnyed, mégis igényes felütése volt egy stílusokban gazdag estnek.
Vivaldi Nyarát senkinek nem kell bemutatnunk – koncertjeink törzsközönségének pedig aznap esti szólistánkat, Volcsányi Veronikát sem, aki minden bátorságát összeszedve vállalta el a főszerepet ebben a sokak által ismert és szeretett műben. Bátorsága pedig abszolút kifizetődött: szenzációs, elsöprő erejű előadást hallhattunk tőle!
Az élmény szólistánk számára is katartikus volt, a következő gondolatokat osztotta meg róla:
„Még ifjú hegedűs növendék korom egyik karácsonyán Vivaldi: 4 évszak című művének kottáit találtam a fa alatt. Óriási boldogság volt, bár akkor még nem ismertem annyira ezeket a darabokat. Minél többet hallgattam, annál jobban tetszett Vivaldi stílusa, ahogyan zenével festi le az évszakok változásait. Annyi mondanivalót, érzelmet fedeztem fel a dallamokban, maga volt a csoda! Akkor elhatároztam, ezt én egyszer megtanulom! Továbbképzős zeneiskolásként végül meg is tanultam a Nyarat, az lett Vivaldi évszakai közül a kedvencem. Egy koncerten elő is adhattam 2 tételét és azóta is nagyon vágytam rá, hogy egyszer eljátszhassam az egészet. Most lehetőséget kaptam rá, ezért leporoltam a kottát és gyakorolni kezdtem. Rájöttem, hogy az új Kőszegi Vonósokban rengeteget tanultam, fejlődtem és azt a sok mondanivalót már el tudom mesélni a zene nyelvén. A zenekar mindenben támogatott, együtt sírt, nevetett velem a próbák során és fantasztikus élmény volt a koncerten együtt játszani velük. A közönség pedig annyira hálás volt, ekkora tapsot még soha nem kaptam! Egy álmom vált valóra, nagyon szépen köszönöm!”
Míg Vivaldi szerzeménye a természet erejét jeleníti meg, addig Astor Piazzolla Verano porteño c. művében a nyár egy egészen más arca szólalt meg. Argentína, Buenos Aires – forró aszfalt, lüktető ritmus, tangó és városi nyüzsgés. A zeneszerző, aki a “tango nuevo” mestere, Vivaldival szemben nem zenei tájképet, hanem emberi érzéseket festette meg – erőteljes energiákat, belső lázat és szenvedélyt –, melyeket Scheer Uwe szólójátéka által élhetett át a közönség.
Mozart Serenata notturna-ja egyfajta „éjszakai szerenád”, ahol a zeneszerző két vonóscsoportot állít egymással szembe: egy kis „szólistazenekar” (Scheer Uwe és Scheer Bernadett hegedűn, Lorenzi Valentin brácsán, Sárközi Gábor nagybőgőn) és egy nagyobb együttes (Kőszegi Vonósok) társalgásából született meg a hangzás, üstdobbal (Lamp Tamás) kiegészülve. A darab előadása egyfajta zenés társasjáték volt, amelyet mindannyian felettébb élveztünk!
A koncert sikeréhez és a számunkra is nyújtott felemelő érzéshez különleges vendégek is hozzájárultak: a Kammerorchester Traismauer néhány tagja csatlakozott hozzánk és telítette hangzásunkat. A közös munkának pedig koránt sincs még vége: 2025. június 21-én mi látogatunk el hozzájuk, hogy az ottani közönséget is megörvendeztethessük együttes muzsikálásunk gyümölcsével.
A koncert boldog, összpontosító, önfeledt és büszke pillanatait Pivonka Krisztina örökítette meg – köszönjük!
You must be logged in to post a comment.